Skálaüvegek pótlása

Sok rádiógyűjtő számára jelent problémát a készülékek skálaüvegeinek törése, sérülése vagy teljes hiánya. Skála nélkül ugyanis - legyen bármilyen kiváló technikai és fizikai kondícióban - a készülék csak a "hibás" kategóriába tartozhat. Mivel az én birtokomban is vannak ilyes hiátussal bíró darabok, egy célirányos kísérlettel igyekeztem a témakört alaposan körbejárni. Hogy pontos képet kaphassak az egyes skálaüveg-pótlási módozatokról, ugyanazt a skálát több, általam ismeretes eljárással is elkészítettem. Kísérleteim alanyául két tipikus skálát választottam: az egyik egy Orion R325, a másik egy VT R736 üvege lett. E két típussal az elkészítés szempontja alapján nagyjából modellezhető minden más skálaüveg-készítési mód.

Az alap
Minden skálakészítési mód kiindulási alapja az üveg. Erre a célra megfelel az egyszerű ablaküveg is, amennyien azt figyelmesen választjuk ki. Ügyelve arra, hogy ne legyen a kivágandó skálában öntési hiba, dudor, buborék, illetve a használt táblákat jellemző karcok, foltok. Ezek a karistolások mind élvilágítás, mind diffúz fény esetén kellemetlen, fonálszerű csillámlásokat eredményeznek. Ezért ha biztosra akarunk menni, használjunk új, még használatlan üveget.

Amennyiben takart szélű skálát készítünk, elegendő a frissen vágott üvegélek nedves fenőkővel való lesimítása. S bár mind a forgatógombok tengelyeinek szánt lyukak fúrása, mind az élek lecsiszolása, sarkak gömbölyítése, ívelt skálák vágása viszonylag egyszerűen megoldható otthoni körülmények között, ezt a gyakorlattal nem rendelkezőknek nem ajánlom. Rengeteg időt elvesz ezen munkafolyamatok kiismerése, a tanulás árát pedig az elfecsérelt időn túl törött üvegekben is meg kell fizetnünk. Sokkal egyszerűbb ezeket a munkákat üvegessel elvégeztetni. Gondoljunk ekkor is az esetleges törésekre, selejtre, készítsünk a méretre vágott üveglapokból a szükségesnél többet.

Klisé készítése
Már az üveglapok méretezésénél is, de a későbbiekben is hatványozottan igazolódik az a szabály, hogy skálát újragyártani kizárólag egy másik skála vagy annak hiteles másolata birtokában lehetséges. Mivel féltve őrzött készüléke skáláját senki nem adja ki szívesen a kezéből egy-egy hosszasabb másolásra, felmerül a kérdés, hogyan lehet hiteles másolatot elkészíteni? Ennek legegyszerűbb módja a fénymásolás, melyet monokróm skála (ilyen az R325) esetében elég fekete-fehérben, összetett skála esetében (ilyen az R736) azonban színesben megtennünk. Ne feledjük azonban, hogy monokróm skála esetén az üveget tükörfordítottan, míg polikróm skála esetén oldalhelyesen másoltassuk. Igazából polikróm skálánál is a tükörfordított lenne a pontos, de mivel ott az egyes rétegek egymást takarják, ez a hátoldal felől értelmezhetetlen lenne. Jó minőségű másolónál - s a színes másolók azért általában ilyenek - a skála vastagsága nem okoz méretletérést a másolt és a valódi arányai között.

Ha valaki még a fénymásolóig sem akarja mozgatni a skálát, akkor készíthet másolatot szkennerrel is. Fontos, hogy ilyen esetben a lehető legnagyobb felbontást válasszuk, de semmiképpen ne menjünk 600 dpi alá. Aki nem rendelkezik szkennerrel, de hozzáfér sötétkamra felszereléshez, az készíthet másolatot fotótechnikai úton is. Ilyenkor az üvegskálát egy megfelelő méretű, a dolog természetéből adódóan kemény vagy extra kemény fotópapíron tükörfordítottan kontaktoljuk, majd megvilágítás után a lehető legkeményebbre előhívjuk. Hátránya az eljárásnak a színek hiánya, illetve hogy többrétegű skálák így nem másolhatók.

A másolat segítségével elkészíthetjük a klisét. Bár előállítható a klisé a klasszikus módon is, mikor a beméretezett pausz alapra kézzel, vonalzó, sablonok és tus, illetve Letra- és Alphaset betűkészlettel visszük fel az anyagot - de ez a már a múlté. Olyan hihetetlen idő- és energiaráfordítást, rajzolási tapasztalatot igényel ez a módszer, annyira nagy a hibázás lehetősége, ráadásul az eredmény enyhén szólva is kétséges, hogy senkinek nem ajánlható. Mindezt egy egyszerű számítógépes program segítségével tizedannyi energiával előállíthatjuk. Használhatunk bármilyen, akár a legkisebb konfiguráción is futó, vektoros ábra létrehozására alkalmas programot. Jómagam egy egyszerű Corel Draw szoftvert használtam, de bármilyen hasonló program megteszi.

A vektoros ábra úgy is elkészíthető, hogy az alapul szolgáló mintáról a méreteket bevisszük a gépbe, de úgy is, hogy a beszkennelt skálát használjuk alapul, azt rajzoljuk át, majd a munka végén ezt az alapot töröljük. Alapszintű kezelői ismerettel a próbaként szolgáló R325 skálájának kliséjét mintegy 2-2,5 óra alatt képes voltam létrehozni. (S persze a befektetett munka később még jobban megtérül. Tudjuk jól, hogy az egyes készülékcsaládok skálái azonos alapokon nyugszanak, azonos grafikai elemeket, betűtípust, állomásneveket stb. tartalmaznak. Így a próba kedvéért, az elkészült klisé felhasználásával már kevesebb, mint fél óra alatt tudtam elkészíteni a rokonságba tartozó R324-es, R216A, R323-as skáláját. )

Az így elkészített klisé előnyei kétségbevonhatatlanok: az eredeti üvegre többé nincs szükség, a klisé tetszőleges mennyiségben sokszorosítható, alakítható, másoknak minden körülményeskedés nélkül továbbadható, alapjául szolgálhat mind autentikus, mind ideiglenes skáláknak.

Léteznek persze egyszerűbb, bár nem feltétlenül jobb minőséget produkáló módszerek is. Mert amennyiben korlátlanul rendelkezünk a létrehozni kívánt skála eredetijével, s meg szeretnénk magunkat kímélni a klisé előállításának bonyolult és időrabló munkálataitól, akkor az eredt skálát sok esetben használhatjuk kliséként. Így a következő lehetőségek állnak előttünk:

Az "autentikus" mód
Ennek a módszernek a lényeg az, hogy az eredeti eljárást a leghívebben követve készüljön el a skála. Mivel az üvegek döntő többsége szitanyomásos sokszorosító eljárással készült, ugyanezt kell megismételnünk. Maga a szitázás eljárása nagyon egyszerű folyamat, de mivel költséges berendezéseket és alapanyagokat igényel, egyszerűbb, ha a klisével vagy az eredeti skálaüveggel megjelenünk egy szitázóműhelyben.

Legegyszerűbb az eredeti skálát tükörfordítottan a fényérzékenyített szitaszövetre kontaktolni, majd előhívni. Akkor is ez a teendő, ha egyrétegű, de többszínű skálát kívánunk előállítani. Ilyenkor a különböző színeket a szitázás sorrendjében kitakarjuk, így csak egy szín kerül egyszerre az üvegre. Sajnos a többszínű és többrétegű skálák, mivel az egyes rétegek egymást takarva jelennek meg, nem lehet alkalmazni ezt a módszert.

Klisé birtokában is hasonló az eljárás, csak nem a skálával, hanem a fóliára nyomtatott mintával tesszük mindezt. Itt is gondoljunk az esetleges selejtre, illetve a jövőben előálló hasonló hiányokra: készítsünk a szükségesnél jóval több skálát. Ez csak jelentéktelen mértékben emeli a költségeket, hiszen a szitázás folyamatában a legnagyobb tételt a fényérzékenyítés-mosás, a próbaszitázás-beállítás teszi ki, s nem az egyes lenyomatok példányszáma.

A sorozatnyomás megkezdése előtt - ez fokozottan érvényes az eredeti üvegről dolgozók számára - feltétlenül vizsgáljuk át a szitaszöveten látható képet. Ilyenkor még van lehetőség a kisebb hibák javítására, ha az eredeti skálán voltak karcok, hiátusok, azokat még lehet pótolni. Kliséről dolgozóknak erre gyakorlatilag nincs is szükség, mert ezeket mind megtették annak előállításakor.

Az "ideiglenes" mód
Akár készítettünk klisét, akár nem, képesek vagyunk előállítani fólianyomatokat. Előző esetben ez a számítógépről roppant egyszerű módon történik, csak egy színes printerre van szükségünk. Erre a célra megfelel bármilyen manapság használatos buborékos nyomtató, mely legalább 600 dpi-s felbontást tud produkálni. Használjuk a nyomtatásra a kereskedelemben kapható érdesített felületű, de víztiszta műanyag fóliát. Vigyázzunk, a mattított felületű fóliák erre a célra nem alkalmasak, hiszen skálák sem készülnek mattított üvegfelületre. Mivel a nyomtatás a szitázáshoz képest filléres dolog, többféle színösszeállítással is kísérletezhetünk, hogy pontosan elérjük a kívánt összhatást.

Ha nincs klisénk, csak skálaüvegünk, akkor egy színes fénymásolót kell felkeresnünk. Mindegyik színes fénymásoló képes fóliára nyomtatni. Ez sem annyira költséges dolog, hogy ne készíttethetnénk több színvázlatot. Itt se feledkezzünk meg a tükörfordításról! Sajnos üvegről történő másolás esetén pontos lenyomatát kapjuk az eredetinek. Tehát ha azon valami kis hiba volt, azt a fólián is felfedezhetjük. Javításra, pótlásra nincs lehetőség. Ne is próbálkozzunk a felület vakargatásával, festésével: nem fog nyom nélkül menni. A fólia puha anyag, minden kísérlet örök nyomot hagy a felületében.

Ha fólia a kezünkben van, már egyszerű a dolgunk. Csak le kell a skálaüveg méretére szabnunk, majd annak belső oldalára rögzítenünk. Erre sok mód alkalmas, akár a nem látszó felületre fogatjuk fel kis ciánakrilát pöttyökkel, akár az üveg élére valamiféle átlátszó ragasztószalaggal. A ragasztó csupán a fólia súlyát tartja, egyéb igénybevételre nem kell számítanunk.

Természetesen ezt a módszert csakis belső üvegű készülékeknél alkalmazhatjuk. Hangszóróselyem előtti vagy lehajtható üvegű rádióknál látszana a felerősítés illúzióromboló módja.

Az "illuzórikus" mód
Sokkal jobb eredményt érhetünk el öntapadós fóliára való nyomtatáskor, mely megoldást jelenthet külső üveges skálák pótlására is. Ebben az esetben a nyomat egy öntapadós hártyára kerül, mely az üveg belső felületére látható nyom nélkül feltapasztható. Sajnos ilyen fóliára otthoni körülmények között nem nyomtathatunk, ezért akár klisé, akár eredeti skála birtokában szükséges felkeresnünk egy ilyen nyomtatóval rendelkező műhelyt. (A legtöbb nagyvárosban már találni ilyet, leggyakrabban fénymásolással, grafikai szolgáltatással foglalkozó cégek tulajdonában.)

A klisét vihetjük akár fólia, akár elektronikus formában, mágneslemezen - mindegy. Ilyen helyre bármilyen színösszetételű eredeti skálával is elmehetünk, mert amely berendezés képes öntapadós fóliára nyomtatni, az színben bármit tud reprodukálni. Így a többszínű, egymást fedő rétegek alkalmazásával létrehozott skálákat is. Hozzá kell azonban tenni, hogy ezek a rendszerek nem tudják az aranyszínű skálák eredeti csillogását maximálisan utánozni (köszönhető ez a CYMK-színrendszernek, mely az RGB-vel ellentétben elég fukarul bánik a színspektrumnak az arany tartományba eső szegmensével). Ennek ellenére itt is kísérletezhetünk a megfelelő színárnyalat kikevertetésével, mert ennek az eljárásnak az ára sem egetverő. Természetesen itt is víztiszta, s ne a matt fóliatípusokat kérjük.

Az elkészült fóliát méretre vágás után, a lehető legóvatosabban ragasszuk fel az üveg belső oldalára. Folyamatos, határozott simításokkal szorítsuk ki a levegőt a ragasztós felület alól. Ehhez szükséges az, hogy az üveg felületet tökéletesen tiszta, por és zsírmentes legyen. Az üveg és a fólia közé került porszemcséket és a buborékokat ugyanis utólag lehetetlen eltüntetni, érdemes tehát tisztán dolgozni. Ne kísérletezzünk a fólia felvágásával vagy szúrásával. Igaz, így a buborékot ki tudjuk simítani, de később, pár hónap múlva ezek a rések a hőingadozás következtében - elég siralmas látványt nyújtva - kinyílnak.

Különösen a telefestett felületeket tartalmazó fóliarészekkel bánjunk óvatosan. Ne hajlítsuk a fólia felületét túl kis sugárban, csak óvatosan simogassuk, csakis éles snitzerrel vágjuk. Ellenkező esetben a fóliára vitt festék hajlamos a leválásra. Az üvegen található tengelynyílások helyét csak a felragasztás után vágjuk ki. Ezt legjobban egy éles szögben kettényírt borotvapengével, apró, fűrészelő mozdulatokkal tudjuk megoldani.

Szubjektív teszt
Az elkészült skálaüveg-variációkat mind relatív, mind abszolút összehasonlításnak vetettem alá. Szakértő és amatőr kívülállóknak mutattam be a munkákat. A skálákat csak beépítve vizsgáltattam, hiszen kiépítve nagyon könnyen észrevehető a pótlás. Mind skálavilágítással, mind anélkül teszteltem a skálákat.

A szitázással, kliséről készített üvegek minden kétséget kizárólag viszik a prímet. Igaz, ez kerül mind befektetett energiában, időben, mind anyagiakban számolva a legtöbbe. A nem kliséről, hanem eredeti üvegről készített szitamásolatot - de csakis az eredetivel összehasonlítva - könnyű kiszúrni. Látható a másolaton valami kis grízesség, holdudvar a betűk és az ábrák körül, illetve jól észrevehetők a kiindulási alap hiányosságai.

Meglepően jól vizsgáztak a legolcsóbban és legegyszerűbben kivitelezhető, a kliséről sima fóliára nyomtatott és felragasztott skálák. Csak hosszas, nagyítós vizsgálat után derül ki, hogy a skála másolat. Míg az eredeti skála nyomata tömött, addig a nyomtatotté kicsi raszterpontokból áll. A sima fóliára másolt változatok ugyanazokkal az ismérvekkel bírtak, mint a szitázott másolatok. Kicsit talán még rosszabbul is festettek, mert itt nem volt lehetőség a kisebb hibák korrigálására, így az előbb említett holdudvar jelenség sokkal erőteljesebb volt. Ezek a skálát valóban csak ideiglenes megoldásként alkalmazhatók.

Gyakorlatilag ugyanezek a megállapítások érvényesek az öntapadós fóliára készített másolatoknál is. Kivételt talán az átvilágított, eredetileg többrétegű skálák jelentenek. Itt, mivel ez a nagyon fedett, több réteg nem áll rendelkezésre, mikor a skálavilágítás bekapcsolódik, elég könnyű észrevenni a másolatot. Sokkal fakóbb, teljes terjedelmében átsütnek rajta a skálaizzók. Kisebb teljesítményű égők ugyan tompították ezt a látványt, de így is észrevehető a másolat. Talán enyhíti a rossz szereplésnek e tényét az, hogy ezafajta skálatípus amúgyis csak az 1950-es évektől jelenik meg, tehát nem olyan ritka, hogy ne lehessen eredetit beszerezni.

 
Letölthető skála-klisék Corel Draw 5.0 fájlban

Orion - 222
Orion - R 325
Orion - R 324
Orion - 044
Philips - 66A
Philips - Európa Szuper